Arcvonások, vélemények, hangulatok

                                                Epizódok a XV. Flórián Kupáról

Három nagyon fontos dolog van, amit egy ilyen verseny ad: az egyik a sport, a mozgás (elengedhetetlen annak, aki ezt a pályát választja), a másik a szakmai fogások gyakorlása, a harmadik (amit a legfontosabbnak tartok ezek közül), hogy a csapatkohéziót erősíti – mondta Magosi Lajos tű. alezredes, a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője Dunaújvárosban, a XV. Flórián Kupa Létesítményi Tűzoltóverseny ünnepélyes záróünnepségén.

Az ötlet, hogy a tűzoltók védőszentjük nevével fémjelzett versenyeken mérjék össze erejüket és felkészültségüket, nem új keletű. Elsőként Priskin Gyula vezetésével egy debreceni cég tűzoltósága rendezte meg a kupát, még 1994-ben, ezt követték azok a megmérettetések, amelyek a Florian Press vezetője, Juhász Béla személyéhez kapcsolódnak. Az ő közvetítésével vált a verseny gazdájává a LÖTOSZ, ahol aztán a szándéknak megfelelően, valóban országos szintű eseménnyé váltak a Flórián Kupa Hajdúszoboszlón, Balatonfűzfőn és más helyszíneken lebonyolított rendezvényei.

Az idei, immár tizenötödik alkalom, minden eddigitől különbözik. Szervezője és lebonyolítója egy alig tíz hónapja létrejött új szervezet, a Létesítményi Tűzoltóságok Országos Szövetsége (LTSZ) és a Magyar Tűzoltó Szövetség Létesítményi Tagozata. Udvardi Sándor elnök és munkatársai jól tudják, hogy igazán jó eredményt a kollektív bölcsesség generál, ezért első ízben történt, hogy a feladatokat megosztották, így vált lehetővé, hogy mindenki tudása és lehetőségi legjavát adja, ami aztán meg is látszott szeptember 17- én, a verseny lebonyolításának napján.

Ideálisabb helyszínt, mint az ISD Dunaferr szabadidőparkja, keresve sem lehetett volna találni, ezt az ország legkülönbözőbb részéből érkező mintegy harminc csapat mindegyike elismerte. Nemcsak a Duna-part szépsége nyűgözte le a résztvevőket, hanem a kiváló szervezés, a pergő ritmus, a versenyt kísérő programok sokszínűsége és az ünnepi hangulat is; az pedig már csak ráadásként említhető, hogy az időjárás is kegyeibe fogadta a szép számú érdeklődőt sem nélkülöző rendezvényt.

Az események sorát a Dunaújvárosi Fúvószenekar térzenéje nyitotta meg, majd a meghívott vendégek köszöntésére került sor. A felsorakozott csapatoknak a BM OKF Tűzoltósági Főosztályának vezetője, Fülep Zoltán tű. alezredes kívánt jó versenyzést, hangsúlyozva az ország létesítményi tűzoltói közötti kapcsolatépítés fontosságát és annak lehetőségét. Kívánsága, miszerint a versenyzők ne csak a saját magukkal szemben támasztott követelményeknek feleljenek meg, de a vállalatukat is méltóképpen képviseljék, a későbbiek során maradéktalanul teljesült.

Amíg kismotorfecskendő- és falitűzcsap-szerelésben, valamint a mindennapok történéseit szimuláló, ötletes ügyességi versenypálya akadályainak leküzdésében ádáz küzdelem folyt, én igyekeztem minél több benyomást és véleményt gyűjteni Önöknek e szép nap történéseit és hangulatát visszaadandó. Az általam megszólítottak mindegyike egyetértett abban, hogy köszönet illeti mindazokat, akik valamilyen módon és formában hozzájárultak a XV. Flórián Kupa hibátlan lebonyolításához.

Elsőként a Tiszaújvárosi Tűzoltó és Műszaki Mentő Kft.  tűzoltóságának parancsnokával beszélgettem. Timkó Ferenc elmondta, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszai Finomító és a Tiszaújváros területén lévő erőművek operatív tűzvédelmét biztosító, kizárólag főfoglalkozású tűzoltókból álló szolgálatuk jellege megköveteli, hogy mindenkor felkészülten lássák el feladatukat. Ezért kihasználva az alkalmat, a kezdetek óta ott találhatók a versenyeken, ahol rendre jól szerepelnek. Szívesen jövünk – mondta, mert látjuk az értelmét, az összetartó erejét. Ezért jó a hangulat. A verseny sajátsága, hogy kifejezetten tűzoltó specifikus feladatok lettek kitalálva, ez még vonzóbbá teszi a résztvevők számára.

Ezt hangsúlyozta a Mezőfalva ÖTE tagja, Somogyi Tímea is, aki vendégként nagyon jól érezte magát a rendezvényen. Bár 2008-ban alakult csapatuk egy év múltán már megyei versenyt nyert, a létesítményi tűzoltóktól mindig találnak tanulnivalót. Vizi Ignác parancsnok pedig így fogalmaz: „nagyon örültünk a meghívásnak, jöttünk volna akkor is, ha nem hívnak bennünket. A tűzoltók összetartó közösséget alkotnak, ilyenkor rengeteg ismerőssel találkozik az ember, sok újat lát. Vannak dolgok, amit mi csak képeken tudnánk bemutatni, ha nem volnának itt tűzoltó gépjárművek, kiállított eszközök, védőfelszerelések.

Merthogy „civilek” is voltak a pályán, azaz nemcsak versenyzők, hanem kiállítók is, köztük a Hesztia, a Vektor és a Tér-Exim Kereskedelmi Kft, valamint mások. –A mi profilunk a tűzoltástechnika, munkavédelemmel kiegészítve – mutatja a kínálatot Ternovics Miklós a Tér-Exim Kft. képviseletében. –Most elsősorban munkavédelmi felszereléseket hoztunk: védőruházatot, lábbeliket, zaj- és kézvédelmi eszközöket, ezek a tűzoltók érdeklődési körébe tartozhatnak.

Tovább sétálva a kiállítók sátrai mentén, a BM Heros Zrt. saját gyártású és fejlesztésű felügyeleti rendszerének szimulátorát csodáltam meg. Megtudtam, hogy az, amit látok, tulajdonképpen a gépjárműben lévő vezérlési rendszer, melyen egyaránt megtalálható a vezetőfülkében és a szivattyútérben lévő képernyő, a hozzátartozó funkciókkal együtt, ám azok részére, akik jobban kötődnek a hagyományos technikához, egy olyan billentyű is rendelkezésre áll, amely lehetővé teszi a manuális vezérlést.

A technika csodája után az elsősegély-nyújtás rejtelmeibe nyertem némi bepillantást. Kiss Krisztián mentőtiszttől azt kérdeztem, hogy melyek a tűzoltóversenyeken előforduló leggyakoribb problémák. Végtagsérülések, esésből adódó gondok, de okozhatnak bajt a súlyos tömlők és a magas víznyomás is – hangzott a válasz. Előfordul kimerülés, illetve meleg miatti rosszullét, de nem ritkák a méhcsípés miatti allergiás tünetek sem. Magát a versenyt különben ő is érdekesnek tartja, a tűzoltókat pedig barátainak.

Egy daliás kétéves, Szabó Hunor még csak most ismerkedik ezzel a különös világgal, elmélyülten szemlélve az éppen tolató gépjárműfecskendőt. Az egy esztendővel többet számláló Paddi Boldizsár még „közelebb áll a tűzhöz”, hiszen édesapja, Paddi Attila maga is hivatásos tűzoltó volt, aki hangulatosnak, látványosnak és természetesen szükségesnek ítéli a versenyt. Nemcsak a két gyerkőc képviselte az utánpótlást ezen a napon. Szabó Levente, az Aprók Háza óvoda nagycsoportosa a vezetőfülkében ülve mesélte nekem: „jártunk már a tűzoltóállomáson, ahol egy tűzoltó bácsi fényképen mutatta meg, hogy régen lovaskocsival mentek tüzet oltani, máskor meg az oviba jöttek el bemutatót tartani, ami nagyon tetszett”. A XV. Flórián Kupán viszont a hartai Ráday Pál ÁMK óvodás tűzoltói nyerték el a nézők tetszését (de nagyon!), akik egy égő faházból mentették ki babáikat. Vejtei András, a Dunaújvárosi HÖT gazdasági osztályvezetője, úgy is, mint a hartai ÖTE elnöke, méltán volt büszke ifjú csapatára.

Akadt viszont a versenyzők között valaki, akinek már sikerült az, amikről a kicsik még csak álmodnak. A százhalombattai FER Tűzoltóság színeiben versenyző Király Balázs, az országos tűzoltó ergométer bajnokság győztese, kijutott a New Yorkban megrendezett rendőr- és tűzoltó világjátékokra, ahol evezésben ezüstérmet szerzett Magyarországnak. Teljesítményéhez ezúton is gratulálunk.

Közben a versenypályán élesben folytak  a  küzdelmek.  Kállai  Györgytől,  az  Alcoa-Köfém főállású létesítményi tűzoltójától megtudtam, hogy tavaly volt az első versenyük, ahol győzelemmel mutatkoztak be. A felkészülésük most is zavartalan volt, taktikai rajzot készítettek, elméleti képzés egészítette ki a gyakorlati tudnivalókat. Az ügyességi versenyszámot életközelinek érzik, ezért is szeretik. Olyan ez, mint egy csapatösszetartó tréning – vallja a versennyel kapcsolatban. Meg szoktunk mindent beszélni, jó és rossz dolgokat egyaránt, hiszen a hibákból is lehet tanulni.

A miskolci Bosch csapatának tagjától, Lányi József önkéntes létesítményi tűzoltótól aziránt érdeklődtem, hogy melyik a legnehezebb elem a megoldandó feladatok közül. A palánkon átugrani, mindent átpakolni és az osztó összekapcsolásáig eljutni – válaszolta, a többi már megy magától, mert egymást követő munkafolyamat. Éppen ezek miatt a buktatók miatt izgalmas, olyan, mint a mindennapokban. Lényeg, hogy tudunk egymásnak segíteni. Egy főfoglalkozású létesítményi tűzoltóság, a Rába-Front parancsnokától, Szabó Istvántól viszont azt tudtam meg, hogy egy hónapig készültek a kupaküzdelmekre. Örömmel jöttek Dunaújvárosba, ahol már többször jártak értekezleten, konferencián. Az LTSZ alapító tagjaiként is üdvözlik az új szervezet eddigi kimagasló munkáját, nem különben a XV. Flórián Kupa hibátlan lebonyolítását.

A versenyzők között női csapattal is lehetett találkozni. Közéjük tartoznak a tatabányai hölgyek, akik a Coloplast Hazard Team színeiért szálltak síkra. Faragó Márta és Kósa Sándorné véleménye megegyezik abban, hogy a család segítsége nélkül nem menne, a tolerancia elengedhetetlen. –Négy évvel ezelőtt volt a cégnél egy olyan lehetőség, hogy lányok is végezhetnek tűzoltói feladatot – mesélik. Ehhez szükség volt a negyven órás tanfolyam elvégzésére, utána már csak helytállással kellett bizonyítaniuk, úgy, mint a fiúknak. Itt és most is ezt teszik.

–A mezőny első negyedébe várom csapatainkat – mondja a rendezők egyikének, az ISD Dunaferr Létesítményi Tűzoltóságának parancsnoka, Markovics László, majd így folytatja: –A verseny fontosságával kapcsolatban elsősorban a szakmai színvonalat említeném, mint a sokféle vetület közül a legfontosabbat. Az itteni feladatok, ha nem is teljesen azonos formában, de a napi gyakorlatban is előfordulnak. Meg lehet mérni a fizikai állóképességet, de ennél is fontosabb az, hogy időről időre az ország területének egészéről találkoznak egymással a létesítmények tűzoltói. Egymás ismerete, a jó szakmai kapcsolatok ápolása – melyhez baráti szálak is társulnak – elengedhetetlen. Ide tartozik még a hagyományápolás is. A Dunaferr Tűzoltóság ötvenegy éves múltra tekint vissza, ebből ötven éve versenyez, nem is akármilyen színvonalon, amint azt hosszan sorolható eredményei bizonyítják, beleértve a nemzetközi megmérettetéseket is. Ez szinte kötelezően parancsolja számunkra, hogy kövessük az elődök példáját, a hagyományt. Úgy gondolom, hogy jó úton járunk ebben a konstellációban, ami az LTSZ-t illeti. A parancsnok véleményét a versenycsapat egyik tagja, Tenk Attila azzal egészíti ki, hogy jól érzi magát a dunaferres tűzoltók körében, amely egyben gyermekkori álma megvalósulását jelenti.

Böhm Péterrel, az LTSZ alelnökével beszélgetve arra a kérdésre kerestem választ, hogy ezek a versenyek hivatottak-e arra, hogy a létesítményi tűzoltók birtokában lévő specifikus tudást reprezentálják, illetve alkalmasak-e azok közkinccsé tételére ebben a formában. Íme, a véleménye: –Elsősorban tűzoltó a létesítményi tűzoltó is, az alapfeladat azonos. Ez a verseny nem tükrözi a specifikumokat, nem is célja. Arra viszont nagyon jó alkalom, hogy el lehessen lesni egymástól a különböző alapfeladatok végrehajtásakor használatos különböző technikát és taktikát. Az elvem az, hogy ebben a tűzoltó versenysportnak is szerepe van. Emellett nagyon jó alkalom arra, hogy találkozzon, beszélgessen egymással a nyíregyházi és a pécsi, a miskolci és a dunaújvárosi tűzoltó, annál is inkább, mert két perc múlva úgyis a szakmáról lesz már szó. Hasznosak ezek az alkalmak, örülök annak, hogy együtt voltunk egy napig. A helyszínt illetően pedig: sok versenyt láttam már, de ez viszi a pálmát!

A továbbiakban az LTSZ másik alelnöke, Pimper László avat be a szervezés mikéntjébe. Mint mondja, a versenyt közösen szervezeték, ez lehetővé tette, hogy tartalmasabbá, színesebbé vált, mindenki hozzátette, amit tudott. Ez a jövő útja. A szövetség alapvetően bizonyos együttmunkálkodásért, összefogásért jött létre, véleménye szerint a verseny erről szólt. A versenyszámokban az eddigitől eltérő irányt vettek, ahol nem az egyéni adottságok dominálnak, hanem az egymásra figyelő, csapatszellemet erősítő, együttes munka. Azt gondolom – mondta –, hogy ezekkel a versenyszámokkal abszolút sikerült az elképzelésünket megvalósítani. Büszkék lehetünk arra, hogy jó felé megyünk.

Ha valaki, Juhász Béla, (FLÓRIÁN PRESS) jól ismeri a versenypályák világát, hiszen hosszú évtizedek tapasztalata van a háta mögött. Újságíróként általában ő szokott kérdezni. Most álljon itt az ő véleménye! –A szakmai versenyek különös jelentőséggel bírnak a tűzoltók körében, mert a bevetések változók, sűrűségüket és jellegüket tekintve egyaránt. A hozzájuk kötődő mozgássor pedig arra hivatott, hogy leképezze, ha nem is teljes mértékben, a munkához kötődő elemeket. Amikor én versenyekre kezdtem járni – emlékezik –, mindenki ismerte a másikat, tudtak egymásról a csapatok tagjai, jól érezték magukat egymás társaságában. Ez a funkció a későbbiekben visszafejlődni látszott, ezért fontos e szemlélet felelevenítése. A létesítményi tűzoltóknak van mondanivalója egymás számára! Ismerik azokat a kereteket, szerkezeteket, melyek között a dohánygyárban is, és a olajfinomítóban is tudnak dolgozni. A kismotorfecskendő-szerelést illetően viszont jónak tartottam azt a gyakorlatot, amikor két pályán zajlott, az egymás mellett futó versenyzők inspirálták egymást. Ez itt nincs meg. A CTIF versenyek atmoszférája felejthetetlen számomra, de el kell mondanom, hogy a mai kupa megrendezése is igen jól sikerült.

Ezt a véleményt osztja Madarász Mihály, az MH 86. Szolnoki Helikopterbázis tűzvédelmi tisztje, mint létesítményi tűzoltóság vezetője is, aki köszönetét fejezte ki a meghívásért, a szakmai kihívásért, a jó gyakorlási lehetőségért és a verseny nyújtotta élményért. Kellemes benyomást szereztek Dunaújvárosban a Pajzs 94’ Kft. versenycsapatának tagjai is, hiszen jól szerepeltek. Nevükben Tóth József elmondta, hogy ők, akik Debrecenben dolgoznak, de Sajóbábonyban is drukkolnak értük, ahol a Kft. szintén működtet egy tűzoltóságot, először járnak Dunaújvárosban. Dicsérték a szervezést, a résztvevő csapatok hozzáállását, a sportszerű versenyzést.

Megkérdeztem a köztiszteletben álló, szakmailag kiválóan felkészült bírói testület egyik tagját, Békés János ny. tűzoltó ezredest, hogy ő is így látta-e a verseny menetét a bíró szemüvegén át? –Minden a szabályoknak megfelelően történt, sportszerű, reklamációmentes verseny volt – válaszolta. A tűzoltói életben nagyon fontos, hogy rendszeresek legyenek ezek az összejövetelek. Így fel tudjuk mérni egymás felkészülését. Ezen kívül arra neveli a résztvevőket, hogy győzelmet és vereséget sportemberként tudjanak elviselni. Előnye az is, hogy amit itt gyakoroltunk, az mind a tűzoltó élet szerves részét képezi, amiből csak tanulni lehet. Elismerést érdemelnek a szervezők.

A XV. Flórián Kupa kísérő rendezvényei között mindenki talált kedvére valót, erről a LÖFAN Dunaföldvár Mazsorett csoport, a Havranek József hagyományőrző tűzoltócsapat és az Ayarti Hastánc csoport gondoskodott, de akit a repülőgép modellek, a veterán autók, vagy éppen a Dunaferr Repülőklub vitorlázógépeinek kiállítása érdekelt, az sem maradt látnivaló nélkül. Ami pedig az ünnepélyes eredményhirdetést illeti, a kupáktól roskadozó asztal, az oklevelek és elismerések, önmagukért beszéltek.

Udvardi Sándor, az LTSZ elnöke joggal vélekedhetett az alábbiak szerint: Még az első születésnapunkat sem éltük meg, de sok mindent csináltunk már. Azért nem szűkíthető le erre a háromnegyed évre a munkánk, hiszen van „előéletünk”, ahonnan tapasztalatot meríthettünk. Elégedett kell, hogy legyek, hiszen az alakulásnál még csak tizenkilencen voltunk, de mára megdupláztuk a létszámunkat. Vannak még lehetőségeink és feladataink bőven. A mai verseny sikert hozott, ez közös munka eredménye. Köszönet érte a Dunaújvárosi HÖT-nek, a százhalombattai FER, a paksi ATOMIX Tűzoltóságnak, az ISD Dunaferrnek, támogatóinknak és minden kéznek a háttérben, hiszen valamennyi tevékenység fontos volt a gördülékeny lebonyolítás érdekében.

Lehet, hogy itt folytatjuk a következő alkalommal?

Kovács Piroska

A XV. Flórián Kupa Létesítményi Tűzoltóverseny a tények tükrében:

Eredmények:

 Eredmények: ITT

 Képek: ITT

 VIDEO: ITT