Pillanatfelvétel Udvardi Sándorról, az LTSZ elnökéről

A közelmúltban, 2011. december 11-én ünnepelte a Létesítményi Tűzoltóságok Országos Szövetsége első születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettem a szövetség elnökével, Udvardi Sándorral, akinek ez a rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy vezetésével a fiatal szervezet bekerüljön a magyar tűzoltóélet vérkeringésébe, és ott példamutató munkát végezzen.

Udvardi Sándor sokoldalú ember.  Aki munkakapcsolatba kerül vele, maga is megtapasztalhatja szervezőkészségét, fáradhatatlan munkabírását, széleskörű szaktudását. Funkciók sorát tölti be, ám a tennivalókat össze tudja hangolni, még kamatoznak is egymásból a különféle területen végzett munka hozadékai.  Ami emberi kapcsolatait illeti? Álljon itt az a vélemény, amit sokaktól hallottam: „Jó kezekbe került az LTSZ irányítása!”

Kezdjük az elején!  Hogyan került kapcsolatba a tűzvédelemmel?

A dunaújvárosi papírgyár vállalati tűzoltójaként sajátítottam el az alapokat. Ez még 1988-ban történt. Öt évvel később már én voltam a tűzoltóság parancsnoka.  Így aztán a VÉD-SZ.  Kft működését – melynek 1996 óta az ügyvezetője vagyok - nem volt nehéz nyomon követnem, hiszen alapító tagként „ismeretségünk” a kezdetekre nyúlik vissza.  2004-ben a vállalati tűzoltóságot főfoglalkozású váltotta fel, komoly követelményekkel, szakmai kihívásokkal. Szerencsére, adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy meg tudjunk felelni az elvárásoknak.

Sok minden történt az elmúlt két évtized alatt.

Az élet valóban nem állt meg. Változások sora tette próbára a csapatunkat. Az évek során Dunaújváros a hazai papírgyártás fellegvárává vált. Amikor 2009-ben megkezdte működését a Hamburger Hungária Kft, már egy gyáróriás tűzvédelméről kellett gondoskodnunk. Ennek felelősségét átérezve tettük és tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, kiváló kapcsolatot ápolva a dunaújvárosi HÖT tűzoltóival, valamint a létesítményi tűzoltóságokkal. Ez a munka naprakész szakmai felkészültséget és logisztikában való jártasságot kíván a humán erőforrástól, amelyhez korszerű gépjármű- és eszközpark, valamint hiánytalan felszereltség tartozik. Újabban jelentősen javultak a munkafeltételeink: az új, modern laktanyának nagyon örülünk, de hát  az a második otthonunk.

A vállalati szinten túllépve, hamarosan megtalálták az új feladatok is.

Kezdetben annak a Fejér Megyei Tűzoltó Szövetségnek a munkájában vettem részt, amelynek jelenleg is a titkára vagyok. Jó iskolának bizonyult, már mint ami a továbbiakat illeti. Egy – egy tanács, megalapozott vélemény sokat nyom a latban, különösen, ha példaértékű embertől származik. Az én életemben is vannak ilyen kollegák, mondhatnám úgy is, hogy mérföldkövek. Közéjük sorolnám Mihály János ny.tű. ezredest, az FMTSZ elnökét, valamint a dunaújvárosi HÖT parancsnokát, Varga Ernő tű. alezredest.

Később tovább bővültek a feladataim. 2005-ben tagja, 2007-ben alelnöke lettem a LÖTOSZ Létesítményi Tagozatának (2010 végéig töltöttem be ezt a funkciót), miközben az MTSZ Létesítményi Tagozata is elnökévé választott.

Úgy tudom, hogy a dunaújvárosi civil szervezetek is kamatoztatják szakértelmét, szervezőkészségét.

2006-ban „Dunaújváros Közbiztonságáért” elnevezéssel létrejött egy Fórum. Én voltam az elnöke. Ez egy civil kezdeményezés, politikamentes volt, és maradt. A Fórum ma is él, munkáját szabadidőmben, hétvégeken segítem. Napi életünkhöz kapcsolódik a Dunaújváros és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány is, melynek kuratóriumi tagja vagyok.

Ami a szabadidőt illeti, igencsak jól kell beosztania, hiszen a legnagyobb kihívásról, amely Önre várt, még nem esett szó.

Hát igen. 2010 decemberében valóra vált a létesítményi tűzoltók régi vágya: önálló szövetségbe tömörültek. A Létesítményi Tűzoltóságok Országos Szövetségét megalakító 19 tagszervezet pedig az én személyemben látott garanciát arra, hogy eredményesen dolgozzon:  elnökévé választott.  A Szövetség megalakulása voltaképpen sikertörténet. A tagszervezetek száma  ma már meghaladja a negyvenet, behálózva az egész országot. Elmondhatom, hogy ez alatt az egy esztendő alatt rendkívül sok programot bonyolítottunk le, szakmai napoktól a tűzoltóversenyekig, üzemlátogatásoktól a konferenciákig, többek között az OKF-en, Pécelen, Pakson, Százhalombattán, Debrecenben, Dunaújvárosban. Az üzemlátogatások során szerzett tapasztalatok megkönnyítik a hétköznapok munkavégzését. A legkisebb információ, egy gyakorlati fogás, egy hiánypótló kérdésre adott válasz, munkaügyi jellegű felvetés, jogszabályismeret, vagy bármi más segítséget jelenthet a másiknak. Az LTSZ-ben folyó pezsgő élet lehetőséget ad egymás megismerésére, szakmai fejlődésre, kapcsolatok ápolására, barátságok kialakulására. Mi szakmai szövetség szeretnénk lenni, nem érdekszövetség, az érdekeit mindenki maga képviseli saját cégénél.

A tűzoltóversenyeket említette.  A Dunaújvárosban megrendezett XV. Flórián Kupa különösen jól sikerült.

Köszönet érte a szervezésben és lebonyolításban résztvevőknek. Magas volt a mérce, ám biztosítva voltak hozzá a feltételek. Jó volt a színvonal, kimagasló az érdeklődés, 27 csapat vívott egymással csatát.

Nemcsak a szakmai versenyeknek, a csapatsportoknak is fontos szerepe van a tűzoltók életében, hiszen közösséget, szellemiséget formálnak. Jó alkalom volt erre a Profi Kupa focitorna sikere, egyben visszajelzés, hogy jó úton járunk.

Biztosan vannak elképzelései a jövőt illetően is. Hallhatnánk ezekről?

A minőségre kell jobban odafigyelnünk, kielégítve a szakmai kíváncsiságot. Pakson új dolgot kezdtünk el: kép- és hanganyagban örökítettük meg az előadásokat, mintegy arculatot adva azoknak. Így a történéseknek azok is részesei lehetnek, akik nem tudtak személyesen megjelenni. Nagy lépés afelé, hogy „emléket” hagyjunk az utókornak, hogyan éltünk, dolgoztunk, dokumentálva mindennapjainkat. Ez egy adattár akar lenni a jövőnek, terveink szerint más kiadványokkal együtt.

A közelmúltban történt valami az életében, ami egyszerre jelent szakmai elismerést és óriási felelősséget. Mi erről a véleménye?

Valóban így van. Testületi tagként megbízólevelet kaptam az OKF Tűzvédelmi Tanácsadó Testületébe. Ezt a sokrétű, felelősségteljes munkát rendkívül fontosnak tartom, hiszen a TTT elé minden tűzvédelmet érintő változás odakerül, a testületi tagság pedig lehetőséget ad a szakmai kérdések véleményezésére. Örömmel fogadtam, miként azt is, hogy az LTSZ elnökeként tagja lettem a CTIF Magyar Nemzeti Bizottságának.

Most már csak az van hátra, hogy tegye le névjegyét Udvardi Sándor, a magánember.

Itt vagyok, ez vagyok. A szakma, amiből élek, az egyik énem. A főállásom a VÉD-SZ. Kft-ben eredménycentrikus, nem a hirtelen változások tükrében, nem nagyokat lépve, aprók, de biztosak legyenek ezek a lépések, lehetővé téve a folyamatos fejlődést. Megvan minden napnak a célja, a gondja és az öröme. Elmondhatom, hogy elégedett vagyok az elmúlt 18 évvel.

A második vonal, a társadalmi tevékenység, részben ráépül a munkámra, hiszen a tűzvédelem a közbiztonság egy része, arra orientálódik, „oda – vissza” merít belőle az ember. Ebbe kapcsolódik a támogatottság a kollegák részéről, ami megteremti a mindenkori működőképességet.

A harmadik: a család. Rájuk jut a legkevesebb időm, este 7 – 8 óra körül érek haza. Mégis a legnagyobb támasz, egy biztos mag az életemben. Nélkülük nem menne! Ha tehetem, találkozom a barátaimmal is, akik szintén fontosak számomra. Kell ennél több?

Kovács Piroska